VERZE 1: RASEK

látjátok, feleim, szemetekkel mik vagyunk:
por meg hamu, dob meg cin, korrekt amúgy? (az korrekt?)
bérelt merci, felszínesség, elszigetelt insta
minden kell, ami nincs, rövid élet - hosszú lista

és nézd csak, a világ közepén egy szimpla én vagy,
nem szabad egyén, hanem csak tánc a tű hegyén, ja
amíg nem követ minden igaz igaz embert,
még sok igazi gazember követ igazi gazembert,

ilyen a világom, a karma kész akarva
fosztogat, míg marad a kéz a karba',
sakkba' tart a látszat,
a kitaposott ösvényedből nem marad, csak lábszag,
egy szamárfüles lapszél, csonkig égett gyertyákat
fúj el ma a napszél

nocsak, nem haragszol? ócska kód, darabszám,
önmagával harcol, az elme meg a rabszám,
te mondd meg, mi lesz aztán
a kivégzésedet minden egyesnap elhalasztják



VERZE 2: KULCS

életünk tartalma sosem lehet megtagadva,
és ezt egy dolog tartja fent, felkavarva,
csak a karma, de ebben a zajban nem hallod tisztán
a hangját, mert az elméd elvakítják, nincs már

a tudásnak tekintélye,
azokban a házakban, ahol nincsen kess kennyérre
se, hol luxus lett az értelem,
üdvözlünk a fedélzeten, tarts velünk és ébredezz

mérlegeld: merre tartunk éppen,
hogy hány gyerek van éhen, és hogy hényan hánynak éppen
a cucctól matakészen, aranyozott bársonyszékben
én is kiveszem a részem és siklok a szembeszélben,
mert ez a szenvedélyem, nincsen bennem vérszem.

én már csak azt várom, hogy teljesüljön az álmom,
hogy egy bukott társadalom romjait csodálom,
de előbb hozd a Gin-t barátom,
hadd érezzem már magam a gondjaimtól távol



VERZE 3: HRK

van az úgy, hogy nem megy, meg van az úgy, hogy szenvedsz,
de van az úttól nem messze más ösvény tervezve,
van az úr, meg van a sors, van az úgy, hogy belemész,
van hely, ami felemészti az embert, hogyha belenéz

higgy nekem jó lesz így, a bajban megvédelek, ha
túlvállaltad magad és a feladathoz még gyerek vagy,
elmegyek még veled, még minden lépést kémlelek,
ha a helyzet elég meleg és lepihensz én ébredek,

mielőtt a kezed égne meg, mert még remeg,
vagy csak a vihar tépte meg? két szemed megköti a porréteget,
amit a szél felkavart, a lét maga köré csavart,
de csak nyugodtan héderelj, amíg álmodsz bevéd a raj.

nem hasít beléd a zaj, képzeld azt, hogy nem is vagy,
mert amint létezni a próbálsz, az észleléssel fel is hagysz,
és könnyű célponttá leszel, miközbe' csak spontán állsz,
a tér kellős közepén egy középszerű ponttá válsz



VERZE 4: KONKRÉT

az eredben a vér, az idő és a tér,
nem kell félj! átmegyünk mindenen, csak addig élj!
vedd a levegőt szaporán, mert adomány,
amit kaptál jegyet, csak oda szól, ne habozzál!

sok itt a babona, a karmának is csak oda,
mert együtt utaztok egy vagonba' valahova,
és mindent hallok, (meg látom már), meg tudom mi a lapjárás,
ráharapsz, mert hitvallás a kitartás,

de balul sül el, mert a pengének az élén
lassú tűzön égnél el, hogyha lépnél még egyet,
félre az éneddel, a pokol vár, ne képzelegj,
dobhatnál hatost, de az félremegy, ez ésszerű.

minden betűből meg minden szóból féleszű,
amit tőlünk tanulhatsz, az sokkal több, mint két betű
pesti szagú, meg olyan pesti kinézetű,
nem köp rád, de nem is kopog, a karma jön végzetül

ezért érvelünk és ezért élünk,
ezért hezitálunk és ezért vérzünk,
ezért érvelünk és ezért élünk,
ezért hezitálunk és ezért vagyunk itt.